Ugye ismerős a kép, de mégis valahogy más, ha elképzeled, hogy annak idején rá álltál az ötödik lépcsőfokra föl felé menet a presszóba és át néztél a túl oldalra, az az üres légtér a Duna felett mennyire lehangoló látvány volt. Két csonka ív, s közötte semmi, csak a csupasz pillérek, melyek érthetetlen magányosságát még a jó lehűtött Pilseni sem tudta feledtetni.A híd
========
Sok - sok éven át, két ív szemben állt,
büszke, meg csonkított híd,
vérző szívekben, könnyes emlékek,
év tizedek múltak el.
Sok - sok év elmúlt, s újra meg újult,
büszke, életre kelt híd,
védjen oltalom, hosszú napokon,
és egy békésebb világ.
a fent írott vers szövegének és zenéjének további földolgozása, csak saját engedélyem ki kérésével lehetséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése