a díj

vasárnap délutáni kis kiruccanás emlékére, ja a szöveghez mindenki azt tesz hozzá akit vagy amit akar, azt rá bízom.
a fordítás lényegében így szól : tisztelt polgártársak, a kedvencei után mindenki takarítsa el amit ki.......

hát igen

a szakember az szakember, csak mindig elfelejti meddig kell a pohár fenekére nézni, mert ugye az igaz, hogy a borban az igazság, de ez még nem jelenti, hogy ha hót picsa részegre is issza magát akkor igaza is van, ja dumálni mindig lehet, csak hogy ??? Ja, hogy aki túl okos az még nem biztos, hogy kos :-) csak lehet, hogy fos.... a szája ízére, ennyi, mert meg kapta amit meg kapott a többit meg koptatja mint valamikor a suli padot. Hogy valaki mennyit tud a semmin csámcsogni, hát az bíz röhej, pedig egy szőrű az egész, úgy mint 1920-ban volt csak egy tollvonás és kész, ha akkor lehetett akkor most is lehet, miért ne, hát nagy pofa és gatyó koptató hölgyek és urak, ha már oly jól elvannak ott a felsőbb illem helyeken, tessék a sok sületlen és a semmit nem mondó, duma nem van, helyett cselekedni is vagy pedig elhúzni a picsába mint ősszel a fecskék melegebb tájakra.
Hát ennyire egyszőrű az egész, mert melegedni lehet, lassan kint a természetben is, mert már lassan de biztosan jön a meleg és ne várjanak addig míg más be nem fűt.

minden a régi

hát meg volt az ünnep meg a többi ez körül tekergő akármi, hát semmi új a nap alatt, úgy nézem még sokáig el fog ez tartani, mert nehéz lesz össze tákolni azt amit már év tizedek óta bizony szét züllesztettek, ugyan van egy pár pali aki valamit kezdeményez, de hát a többség az marad a régi megszokott közegben, hát szar egy nemzet vagyunk....

később valami hasonló...

SMS...


Pár szóval leírt szöveg,
két síp szóval megérkezett,
nem ismert dolgokra vágysz,
ez ami húzott hozzám.

Magad, sosem hitted el,
hogy írásod megértemén,
pedig úgy hajszolt a vágy,
ezért, siettél hozzám.

Mert az az őrült titkos szerelem,
volt, mélyen a lelkünkben,
a vágyat, nem téphették szét,
és mára nem maradt remény.

Az őszinte szó volt kevés,
azt ma sem értem, hogy miért ?
ha akarnád, megérteném,
a dal itt most véget ér.

Mert az az őrült titkos szerelem,
volt, mélyen a lelkünkben,
a vágyat, nem téphették szét,
és mára nem maradt remény.



minden jog fenn tartva : eb-e dollár

habár már nyolc éves szöveg, de továbbra is aktuel...

ez maradt...

Két hónapig szerettél, sztán azt mondtad ez elég,
elhúztál mint a fecskék, ezzel a nyár véget ért.

Késő őszön felhívtál, azt mondtad hiányzok ám,
azóta sosem felelsz, így hát nem is érdekelsz.

Ez maradt, csak ez maradt, én nem mondom el, hogy ki vagy.

Eltűntél egy perc alatt, egy hajszálad meg itt maradt,
mást nem hagytál emlékül, a tömegben elvegyülsz.

Régen el múlt az a nyár, a te időd, rég le járt,
vissza szálltak a fecskék, többé ne is keressél.

Ez maradt, csak ez maradt, én nem mondom el, hogy ki vagy.



minden jog fenn tartva : eb-e dollár

mese - mese - meskete !!!

Erdőben jártam, vad kant sem láttam, egy zöld ruhás ember, mesélte egyszer....


betévedtem az erdőbe,
és kis pataknak hűvös vize,
szomjam oltja egyszeriben,
benőtt ösvény,szúrós tövek,
kidőlt fák közt,settenkedek,
és puha mohán, meg pihenek.

sötét felhők gyülekeztek,
és egyre hulltak eső cseppek,
nem volt hová meneküljek,
felvillanó piros szemek,
a sötétből rám merednek,
rusnya módon körbe vesznek.

hírtelen jött villám csapás,
öreg vén fát kettébe vág,
szét hessenti e nagy bagázst,
messze távol kis fény villant,
köves útra kijutottam,
madár hangja kísér halkan.

lassan - lassan szárad az út,
a pocsolyából mégis kijut,
de cipő talpról a sár lehull,
tovább megyek fütyörészem,
ez az emlék marad nékem,
az erdőben nem kell félnem.

erdőben jártam, vad kant sem láttam, egy zöld ruhás ember,mesélte egyszer.....




az úton...


hosszú útra elindultam én,
sokáig nem tudtam, mi a cél,
súgták azok, s nem angyalok,
még sem tudtam mit akarok,
nem találtam nyugalmamat én.

hosszú úton sok minden kísért,
gyermek álmok, sok - sok szenvedély,
súgták azok, s nem angyalok,
a háttértől meg mit akarok,
nem találtam nyugodalmat én.

bal lábbal lépj,
és előre nézz,
tartsd a lépést,
ne is izgulj,
barátok közt,
ez nem izmus.

a hosszú úton bárhol járok én,
minden nap sok meglepetés ér,
súgják azok, s nem angyalok,
mégis tudom merre tartok,
nyugodalmam megtalálom én.

bal lábbal lépj,
s előre nézz,
tartsd a lépést,
ne is izgulj,
barátok közt,
ez nem izmus.



minden jog fenn tartva : eb-e dollár