betévedtem az erdőbe,
és kis pataknak hűvös vize,
szomjam oltja egyszeriben,
benőtt ösvény,szúrós tövek,
kidőlt fák közt,settenkedek,
és puha mohán, meg pihenek.
sötét felhők gyülekeztek,
és egyre hulltak eső cseppek,
nem volt hová meneküljek,
felvillanó piros szemek,
a sötétből rám merednek,
rusnya módon körbe vesznek.
hírtelen jött villám csapás,
öreg vén fát kettébe vág,
szét hessenti e nagy bagázst,
messze távol kis fény villant,
köves útra kijutottam,
madár hangja kísér halkan.
lassan - lassan szárad az út,
a pocsolyából mégis kijut,
de cipő talpról a sár lehull,
tovább megyek fütyörészem,
ez az emlék marad nékem,
az erdőben nem kell félnem.
erdőben jártam, vad kant sem láttam, egy zöld ruhás ember,mesélte egyszer.....
az úton...
hosszú útra elindultam én,
sokáig nem tudtam, mi a cél,
súgták azok, s nem angyalok,
még sem tudtam mit akarok,
nem találtam nyugalmamat én.
hosszú úton sok minden kísért,
gyermek álmok, sok - sok szenvedély,
súgták azok, s nem angyalok,
a háttértől meg mit akarok,
nem találtam nyugodalmat én.
bal lábbal lépj,
és előre nézz,
tartsd a lépést,
ne is izgulj,
barátok közt,
ez nem izmus.
a hosszú úton bárhol járok én,
minden nap sok meglepetés ér,
súgják azok, s nem angyalok,
mégis tudom merre tartok,
nyugodalmam megtalálom én.
bal lábbal lépj,
s előre nézz,
tartsd a lépést,
ne is izgulj,
barátok közt,
ez nem izmus.
minden jog fenn tartva : eb-e dollár
