szóval leesett az ajkam

Csak úgy olvasgattam meg zeneileg művelődtem itt a Bloggokban, hát ugye nem vagyok valami mai fickó, hát azért van mit bepótolni, és bizony nem szidni akarom, csak kijön belőlem, remélem már örökre el vitte a Devil a múlt századi zsarnok barmokat, mert itt ez a blog vagy mi is az anyám tyúkja ez, csak tanulgatom, de kibaszi jó dolognak tartom. Eszembe jutott mennyi kis apró gondolatot firkáltam le én annak idején, különböző papír cetlicskékre, sztán hol vannak ? Ja elfújta a szél, pedig némelyik nagyon is kellene, mert ugye volt egy - két jó dolog ott közöttük. Ezen már nem fogok rágódni, az élet megy tovább, ÉN MEG JÖVÖK SZEMBE....
Tehát itt van az alkalom és a lehetőség mindent behozni, ha lehet meg is örökíteni. S ha netán valakit sértene az az Ő bája, mert én sem rugdosom senki hátsó fertályát, így ha valami un tetszik lapozzon melegebb vidékekre.
Szóval Bloggok, hú pedig alig lapozgattam beléjük és mégis micsoda csoda, ennyi minden s annyi minden fantörpikus, hol - kacagtam oly annyira, hol - meg még a könnyeim is potyogtak, hol - meg mondtam a magamét!!! Sztán mi van, senki sem hallotta, pedig nem ártott volna !!! Ja de az már egy másik téma, úgy sincs bőrike a pofikájukon. Úgy érzem mintha csak a plébános úrnak mondanám a magamét, és lám ad egy megkönnyebbülést, mert bizony kinek lehetne így ilyeneket mondani, mert ebben a nagy rohanásban bizony nem sokan kíváncsiak a másikra.Nem a magány tör ki belőlem ahhoz hozzá lehet szokni. Ez is olyan mint az a Hofi vicc: kérdezi a hajós kapitány a gépházat: Mennyi ? a gépház válaszol: Harminc ! a kapitány: Mi harminc ? a gépház: Mi mennyi ?
Ja igen és a zene, bizony valahogy kidőltem a sorból, no de nem adom fel, lessz még alkalom ezt bepótolni, habár ez is megváltozott, de aki keres az talál is.